Divatja van a fürdőre járásnak
A magánszemélyek közül említést érdemel Borbély Gyula módos szovátai kereskedő, aki egy fafeldolgozó üzemet is működtetett. Becsléseink szerint több mint 150-féle képes levelezőlapot adott ki Szovátáról. 1917-ben jelenik meg az első általa kiadott levelezőlap, és a húszas évek második felében az utolsó. Több nyomdával (Herbst – Budapest, Ferencz P. Szamosújvár), és fotográfussal (Radványi A. tanár, Ferenczi P.) együtt dolgozik, a lapok nagyrésze szépen színezett, minőségi kiadás, de persze akadnak gyengébb kivitelezésűek is. A nagyobb fotóműhelyek tekintetében Körtesy Károly marosvásárhelyi származású fotóművész, a „kis magyar világ” fotóriportere a legismertebb. A Szováta tematikájú Körtesy fotográfiák, és képes levelezőlapok keresettek a gyűjtők körében, és jól felismerhető egyedi jellegzetességeket hordoznak. Nagyrészt fekete-fehér, jó minőségű felvételek, ugyanakkor a kevés színes képének már nincs ugyanolyan lenyűgöző, magával ragadó hatásvilága. A legelső eddig ismert Szováta tematikájú képeslapja 1934-ben készült, a harmincas évek második feléből, negyvenes évekből nagyon sok Körtesy-képeslapot, fotót ismerünk. Témaválasztása rendkívül sokoldalú, szerteágazó, lefedi a korabeli szovátai fürdőélet egészét, és a fürdőtelep egész területét, de nem ál itt meg, hanem magát a falut is ábrázolja épületeken, életképeken keresztül. Felvételeinek, képeslapjainak legnagyobb részén a Medve-tó szerepel különböző beállításokból, irányokból. Állandó szereplő a Fürdőpavilon, a strand, és a tó tükre természeti háttérrel. Külön kategóriába sorolható a fürdőzők megjelentetése, ezek a fotók csak a napozó, úszkáló alakokra koncentrálnak, bemutatva az akkori fürdőéletet, de a fürdődivatot is. A Szováta tematikájú lapok esetében vannak olyan különlegességek is, mint a Székely Főiskolás Hallgatók Egyesülete által kiadott a Medve-tavat turullal ábrázoló üdvözlőkártya. Ki tudja, mi lehet a története annak az 1912-es postai bélyegzőt viselő lapnak, amelyet Madagaszkárra küldtek volna, Fianarantsoa városba. A címzett L. Durgeat, maga is híres fényképész volt.
A tó tükre, természeti háttér
A képeslapok címzésében, illetve a címzett megszólításában tetten érhető a polgári világ változása. Az első, nagy tisztelettel, mondhatni merevséggel íródott lapok megszólításai közül sorolunk fel néhányat: „Nagyságos Rickl Muczika Úrleánynak (1914. VIII. 21)”, „Szádeczky Mariska kisasszonynak (1905 előtti, osztatlan címzésű lap)”, „Őnagysága Csegedy Béláné Úrasszonynak (1906. VII. 25.)”, „Özvegy Honészy Miksáné Úrnő Őnagyságának (1909)”, „Méltóságos Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár úrnak (1912. július 15.)”
A képes levelezőlapokra írott rövidebb-hosszabb üdvözlő vagy tájékoztató szöveg nemcsak nyelvezete miatt és a helyesírás szempontjából érdekes, hanem nagyon sok helytörténeti jellegű információt is tartalmaz. Ezek a személyes tapasztalatok gyakran olyan dolgokra derítenek fényt, amelyek más történeti forrásokból egyáltalán nem nyomozhatóak ki. Ezért találom érdekesnek végül néhány ilyen szövegrészletet közölni, feltüntetve a címzettet, és évszámot is:
Gergely Hajnalka Úrleánynak, 1908. […] Mesésen érezzük magunkat, ebben a tóban fürdünk, nagyszerű, csak nagyon meleg a vize. Ma egy kisfiúval átúsztuk az egész tavat.
Huzly Louise Ő Nagyságának, 1915. Szovátafürdő, Phleps villa. Kedves L. Nagysád! Mindketten vettünk színes l. lapjait és köszönjük. Ideérkezésünktől máig szép időnk volt, fürödtünk egyik sós tóban. Nem a „Medve-tóban” mert ez idén eddigelé élvezhetetlen, minthogy a tó tükre legfelül alig 25-30 centiméternyire 21 fokos alig sós víz, azon alúl folyton növekvő mértékben a mélység felé emelkedő, valóságos koppasztó (majdnem forró) sós víz. 2 szobánk van, konyhával és verandával a Medve tóra amelyet az öreg szép tölgyeken át látunk. Itthon főzetünk szobalány és szakácsnéval vonultunk fel. Málna bőviben, eper és gomba is akad. Szóval eléggé jól élünk.
A lakásunk erkélyes, a fürdővel vizávi.
Nagyságos Dusóczky Rózsika Úrleánynak, 1910. Eddig e villában laktunk, mivel azonban a fürdő szezon a mai nappal itt véget ért, délután átköltöztünk az alsó telepre, ez sokkal egyszerűbb, de barátságosabb hely s itt maradunk talán okt. 1-ig azaz a hó végéig, mivel Terka nénédnek használ a fürdő. Ha azonban meg esősödne idő e közben akkor kénytelenek leszünk haza menni elébb. Mamád és Terka nővéred most a faluba mentek kosztot keresni, mivel itt e villában csak kávét kapunk, mégpedig igen jó bivaly tejest. Oda fent sok pénz elment, ha csakugyan maradunk még szükség lesz küldeni. Fürdőt itt valószínűleg nem kapunk és így haza kell mennünk. Pedig megígérték hogy az alsó telepen kapunk de semmi se lesz belőle.
[Olvashatatlan név], 1904. Korondról utamban lebeszéltek, valószínű tehát hogy itten megtelepedem. Több mint bizonyos az is, hogy Korondot is megtekintem. Igen szép hely ez, többnemű gyógyhatású sós vízzel rendelkezik. A létszám olyan nagy, hogy alig találtam szobát részemre. Címem: Alsótelep vendéglő.
Őnagysága Bökh Gizella úrleánynak, 1908. A szovátai remek vidékről néhány csinos felvétel, miszerint fogalmat alkothasson nagysád az itteni elbájoló tájról, mert tagadhatatlan be kell ismerni minden kisebb látványa mellett is a tavai és a környéke elbájoló, feltéve ha az idő kedvező, melyben az elmúlt hónapban nem volt részünk, folyton szakadt az eső.
Nagyságos Nápolyi Imre Úrnak, 1910 körül. Mi nagyon jól érezzük magunk, daczára hogy esik az eső már 4-szer fürödtem, akármilyen az idő, lehet fürödni mert a víz meleg. A lakásunk erkélyes, a fürdővel vizávi.
Özvegy Kenessey Jánosné Őnagyságának. 1929. Kedves Juliska néni! Pár nap óta Szovátán vagyunk a gyermekeknek levegő változásra van szükségük. Pompás hely, csupa fenyő és mogyoróerdők – pompás a levegő nagy étvágyam van és sokat tudok aludni. Ilyen szép helyről mindig szívesen küldök üdvözletet.
Szádetczky Baba Őnagyságának, 1906. Tegnap szerencsésen megérkeztünk. Mesés a víz és a levegő. Vendég még kevés van, körülbelül egy lesz, de ma és holnap nagyon sokat várnak. A lev. lapon látható 2 női alak nem mi vagyunk, hanem a Szillasi Mici és Marcsi. A koszt is kielégítő. Csengeriék is itt vannak, de ők az alsó telepen laknak.
Őnagysága Pataky Dezsőné Úrnőnek, 1907. Most hogy minket is rászorított az Isten, hogy az ő igazán csoda számba menő gyógyhelyét felkeressük mi is elküldjük annak a tónak a képét, amelyben a papbácsi lubickol. Én a „Feketetóban” uszkálok, legalább nem fojtjuk meg egymást.
