E heti írásom egy a fürdőtörténetek szempontjából nem szokványos részletét járja körül a századfordulós fürdőkultúrának, hiszen az első világháború előtti Szovátafürdő hétköznapi életében történt bűntényekről, balesetekről szól. Igen gazdag forrásanyag áll a kutató rendelkezésére az ilyen témákat tekintve, hiszen a napi- és hetilapok az olvasottság érdekében habsábjaikon előszeretettel közölték az események híreit, és ezekben Szovátafürdő igen gyakran megjelenik. A híradások tudósítói többnyire névtelenek, és a fürdőre járó vendégek közül kerültek ki.  Szükségszerűen meg kell különböztetnünk a falu lakosai között történő atrocitásokat, szerencsétlen eseteket, és a kifejezetten a fürdőhöz tartozó eseményeket, habár a helyi lakosság körében történt balesetek, halálesetek nemegyszer a fürdővendégek szeme előtt zajlottak, hiszen a falu élete szorosan összefonódott a fürdőtelepekével.

A szovátai csendőrlaktanya 1908 körül. (Képes levelezőlap)

Balesetek a nyaranta elég zsúfolt fürdőn igen gyakran előfordultak, a Fürdőszabályzat fürdőhasználati kikötéseinek minden szigorúsága ellenére is. 1911-ben Pap Cornélia, a Gizella Szálló tulajdonosnője többedmagával a Medve-tóban fürdött, amikor egy arra úszó tutaj eltalálta, és alája sodródott. "Kimentették, és kivitték a partra az 54 éves vénkisasszonyt, azonban a kiállott izgalom és és a lenyelt vízmennyiség okozta rosszullét megölte, s a megejtett boncolás szerint szívszélhűdésben halt meg." - írja a marosvásárhelyi Székely Napló.

A veszély nemcsak a sós vizű tavakban leselkedett a nyaralókra, a szokásos környékbeli társas kirándulásokon is gyakran megtörtént a baleset. Huzella Gyula, királyi tanácsos, iparkamarai elnök, szovátai villatulajdonos 1914-ben egy kirándulásról visszatérve az őt elkísérő társaság szeme láttára csúszott le egy meredek ösvényről. A helyi fürdőorvos sietett a megmentésére, hordágyon vitték nyaralójába, majd "táviratilag hívták a beteghez Nagyváradról dr. Berkovits Renét, aki Szovátára utazott, s konstatálta, hogy Huzella Gyula karján megsebesült, s kisebb mérvű agyrázkódást szenvedett." - írja ugyancsak a Székely Napló. A balesetet a királyi tanácsos hamar kiverte, és felépült, nyarait továbbra is a fürdőn töltötte családjával. Nem úszták meg Szovátafürdőn baleset nélkül az 1914-es Magyar Automobil Klub versenyzői sem, akik számára Szovátán nagymérvű iparkiállítást rendeztek be: "...Szovátán pedig br. Urbán Zsigmond, a Fiáth Gyár igazgatója egy kerítésnek nekihajtott, s kocsija tengelytörést szenvedett." - tudósít a napilap.

Huzella nyaraló 1912. (Képes levelezőlap)

Az összesereglett, szórakozni, üdülni vágyó tömeg nagy része került ki tehetős, neves családokból, akik kényelmük érdekében akár a teljes háztartással utaztak a fürdőre, így több értéktárggyal is körülvették magukat. Ez nyilvánvalóan a tolvajok megjelenéséhez vezetett, és a korabeli sajtó számos ilyen esetről tudósított, sokszor izgalmas történeteket kerekekítve az igazságmag köré. 1913-ban Bustya Lajos marosvásárhelyi nagyvállalkozó értesíti a rendőrséget, hogy "ismeretlen tettesek ellopták a bőrtárcáját, amelyben 750 kor. papírpénz, és egy 10.000 koronás váltó volt." A további sajtóanyagból nem derül ki, hogy Bustya pénztárcájának tolvaját elfogták e, de a neves vállalkozó a kellemetlen eset után is többször feltűnt autójával Szovátafürdőn, amelyet egy esetben a jeddi fiatalok kővel is megdobáltak. 

A fürdőtolvajlások közül a legnagyobb sajtóvisszhangot az az eset keltette, melyben D. András fürdőszolga, és neje, K. Rozália erdőszentgyörgyi lakos két évig tartották félelemben az éttermek, szállodák tulajdonosait, és a fürdővendégeket. "Nap nap után különböző értékes tárgyak, ékszerek, ruhák, evőeszközök tűntek el hol innen, hol onnan, s a csendőrség a vendégek sűrű feljelentései és panaszaira sem volt képes a tolvajok nyomára jönni, a betörések, lopások egymást érték." - írja a korabeli tudósítás. A sikeres leleplezés után -melynek körülményeire nem tér ki a cikk írója- a házaspárt több mint nyolcvan betöréssel, lopással vádolták meg. A házkutatás szenzációs eredménnyel járt: "Rengeteg ékszert, ezüst evőeszközöket, vendéglői, kávéházi felszerelési tárgyakat, szervizeket, likörös készletet, fagylaltgépeket, sok értékes abroszt, ágynemüt, matracokat, órákat, gyűrűket, szamovárokat, mángorlókat, kuffereket, fürdőruhákat, stb. stb. találtak felhalmozva a tolvaj házaspár lakásán, kik a bizonyítékok súlya alatt beismerték, hogy a legalább 20-30.000 korona értékű holmihoz lopás útján jutottak." A csendőrség a lopott tárgyakat közel egy napig leltározta, és a lopás mértékét mi sem jelzi jobban, hogy azok Marosvásárhelyre való beszállításához tizenegy nagy ládát használtak fel, és több társzekeret.

István szálló 1909 körül. (Képes levelezőlap)

A halálos kimenetelű balesetek minden alkalommal adtak beszélnivalót az éppen jelen lévő fürdővendégeknek, és akár szalagcímet a sajtónak, főleg ha vármegyei tisztviselőkről volt szó. 1911-ben H. József szovátai erdőőr reggeli körútjára indult, amikor találkozott N. Elek utbiztossal, aki tréfásan megkérdezte, el tudná e találni a kalapját? H. József, abban a hitben, hogy a fegyvere nincs megtöltve, ráfogta, és meghúzta a ravaszt, átlőve a halántékát. "A szerencsétlenség óriási részvétet keltett Szovátán a fürdőközönség körében. Minthogy mindkettő vármegyei hivatalnok, az esetről sürgős jelentést tettek az alispáni hivatalnak." - tudósít a cikk.

A korabeli sajtó számára az igazi szenzációt a gyilkosságok jelentették, és az ilyen hírekről többször is közöltek tudósításokat, végigkövetve az ügy kimenetelét. 1913-ban egy kettős gyilkosság esete tartotta izgalomban Szovátát, az elsőnél a Piroska János molnár tulajdonában lévő szalmakazlakban találtak egy külső erőszak nyomait viselő hullát, a másodiknál M. György földműves támadta meg, és szúrta le a nyílt utcán T. Sándort. "A gyilkost, aki a csendőrség előtt mindent beismert letartóztatták és bekísérték a marosvásárhelyi ügyészség fogházába." - írta a Székely Napló. 

Székely Napló 1913.

Ugyancsak 1913-ban a Vágópatak nevű erdős helyen cirkáló csendőrőrjárat egy hullára bukkant. A nyomozás kiderítette, hogy a nem messze élt S. László szénégetőről volt szó, aki tudvalevőleg nagyon rossz viszonyban élt feléségével. "A férfi már régóta betegeskedett, nem is tudott dolgozni, ami az asszonyt még jobban ingerelte. Július hó utolsó napjának estéjén a férfi teljesen legyöngült, már járni sem tudott, s kérte a feleségét, hogy azonnal menjen be Szovátára, és hívjon hozzá orvost, mert különben meghal. A tigrisszívű asszonynak ekkor rettentő ötlete támadt: elhatározta, hogy elmenekül férje mellől, és sorsára hagyja." Nagy valószínűség szerint S. László saját maga akart elindulni az orvoshoz, de csak a legközelebbi erdőig jutott, ahol az őrjárat megtalálta, meséli tovább a szerző. A feleséget letartóztatték, és vizsgálat indult ellene.

Székely Napló 1913.

A felsorolt balesetek, bűntények csak kis részét képezik a történéseknek, és csak azokról szerezhetünk tudomást, melyek valamelyik sajtótermékhez eljutottak. Ugyanakkor a felvázolt példák rendkívül jól szemléltetik, hogy a régi szovátafürdői hétköznapoknak is volt árnyoldala, és ez a kis székely fürdő sem különbözött sokban az ilyen esetekben a többi fürdőhelységtől.