A blog eheti írása a szovátai fürdőtörténet nagyon érdekes jelenségét járja körbe egy forrásközléssel, arra vonatkozik, hogy kiknek lehetett ingyen fürdési joguk a sósfürdőn. Sok ilyen csoportról tudunk, például gyergyói hivatalnokok, ferences szerzetesek, akiknek a fürdő vezetősége mind az első világháború előtt, mind a két világháború között ingyen fürdési jogot hagyott jóvá. A szovátai reformátusok a Veress Józseftől megörökölt sós fürdőt ingyen használhatták, és 1902-ben a fürdőt megvásárló sófalvi Illyés Lajos is kikötötte a szerződésben, hogy a használat joga továbbra is fennáll. Hogy hogyan alakult ez a kérdés a két világháború között, arra világít rá a közölt szövegrészlet.

Szórakozási forma a sósfürdőn (Képeslap részlet)

A közölt jegyzőkönyv a Szovátai Egyházközség Levéltárában található Presbiteri Jegyzőkönyvek I-33, IV. kötetéből, 83-88 oldalakról származik. Az 1941. május 11-én megtartott presbitériumi jegyzőkönyve kiemelt fontosságú annak a nyomon követésében, hogy hogyan alakult a szovátai református egyházközség tagjai számára a Veress Józseftől örökölt fürdő eladása után a sófalvi Illyés Lajos által felajánlott ingyen fürdési jog. Nem csak az azévi állapotokat tükrözi, hanem másolatokat, részleteket közöl az erre vonatkozó végzésekből, nyilatkozatokból, és információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy alakult a kérdés a két világháború között. A szöveget teljes egészében, az eredeti helyesírásnak megfelelően közlöm.

A Vörös-tavat későn kezdik fürdőzésre használni (Képeslap részlet)

„Jegyzőkönyv

Felvétetett a szovátai református egyházközség Presbitériumának 1941. május 11-én tartott üléséről.

Elnök: Bartha Béla lév.                                                 Jegyző: Gáspár Lajos presbiter.

Jelen vannak: Agyagássi Ferenc megbízott gondnok, Szász Mihály, Borbély Gyula, Agyagásy Gábor, Szász Dénes, Simon Dénes és Domokos András presb. aai.

Elnök aa. előadja, hogy a szovátai fürdő rt. igazgatósága a román megszállás alatt a legtöbbször nem vette tekintetbe ama jogunkat, mely szerint 1902. ben néhai S. Illyés Lajosnak úgy adta el az egyházközség a fürdőt, mint fürdőtulajdonos, hogy a szovátai szabadtavi fürdőkben való ingyen fürdési jog elismertessék a szovátai ref. egyházközség mindenkori papja és tanítója a szovátai ref. egyházközség tagjai, valamint a sóváradi ref. egyház mindenkori papja s ezek családtagjai részére. Az adásvételi szerződés erre vonakozó pontja a következőképpen szól: „V. Vevő köteles az eladó egyházközség tagjainak mindenkori papja és tanítójának, ezek családjainak, valamint a sóváradi pap és családjának mindenkor díjmentes fürdést biztosítani.” Elnök, bár telekkönyvi bekebelezési végzést mutatott fel az azóta elhalt Páska Tódor előbbi fürdőigazgató előtt, az igazgató igen sok hívünket elutasított az ingyen fürdés igénylésekor s előbb a Mogyorósi- és Fekete tóra s a Géra medence fürdőre korlátozta a joggyakorlást, később már csak a Fekete tóra és a Gérára adta meg azt. A legértékesebbre, a Medve tóra csak igen kivételes esetekben adott ingyen fürdést.

A hívek ily irányú többszöri panasza folytán elnök a nyárádszeredai telekkönyvi hatóságnál megtekintette a fenti jog bekebelezésének ügyét, s úgy találta, hogy a bekebelezési végzés valóban csak a Fekete tó és a Géra fürdő parcella számjait (helyr. sz.) foglalja magába. Egyébként a telekkönyvnél található részletrajzból lerajzolta a Medve,- Mogyorósi,- és a Fekete tót és Gérát s a helyrajzi számokat is bejegyezte a rajzmásolatba úgy, amint alább látszik.

Egyben felolvassa a telekkönyvi végzést is, melynek szövege a következő: „Szám: 500/1906 tkv. Szolgalmi jog bekebelezés iránti kérése a szovátai ev. ref. egyházközségnek Sófalvi Illyés Lajos ellen.-

Végzés

Szovátán, 1906 január hó 6-án kelt eredeti nyilatkozat alapján a szovátai 1814. sz. tjkvben A + 72 – 82 ssz. 3576/1, 3576/2, 5191/2, 5323, 5324/1, 5325/2, 5328/2/2, 3573, 3574, 5193, 5326, 5327, 5329/1, 5328/1/2, hszám alatt felvett ingatlanokra, a szovátai 649. sz. tjkvben A + 1 ssz. 3306 hszám és a szovátai 134 sz. tkjkben A +1 ssz., 3304, 3305, 3308, 3309, hszám alatt felvett ingatlanok térhaszonélvezetére a szovátai ev. ref. egyházközség mindenkori tagjainak és családjainak, mindenkori papja és tanítója és családjainak javára a szovátai szabad tavi  fürdőkben kikötött ingyen fürdési joga, mint szolgalmi jog bekebeleztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a tkvi irodának meghagyatik.

Az Alsó-fürdő épületei (Képeslap részlet)

A szolgalmi jog bekebelezése a sóváradi ev. ref. egyház, illetve annak jogosított képviselője részéről a bekebelezésre vonatkozólag kérelem előterjesztve nem lett.

Miről értesíttetnek: 1., Oltyán János ev. ref. gondnok az eredeti nyilatkozattal, Szováta. 2., Sófalvi Illyés Lajos, Székes. 3., Ev. ref. egyház, Sóvárad.

Ny. Szereda, 1906. II. 1.                                                                          Májai s. k.”

Végül pedig bemutatja, illetve felolvassa S. Illyés Lajos néh. volt fürdőtulajdonos nyilatkozatát az ingyen fürdési jog biztosítása tárgyában, amint alant olvasható:

Fürdőkabinok (Képeslap részlet)

„Nyilatkozat

Mely szerint alólírt Sófalvi Illyés Lajos ezennel kinyilatkoztatom, hogy a köztem, mint vásárló és a szovátai ev. ref. egyházközség, mint eladó között1902 március 4-én kötött – a szovátai sósfürdőhöz tartozó ingatlanokról és a sósfürdői jogról szóló örökvásári szerződés V-ik pontjában foglalt azon kikötést, hogy a szovátai ev. ref. egyházközség tagjainak, továbbá mindenkori papjának és tanítójának mindenkor teljesen díjmentes fürdést tartozom megengedni: - úgy értelmezem és e helyen is kifejezetten arra kötelezem magam hogy az ingyen fürdést nem csak az u. n. alsó fürdőn és a fekete tón, hanem a mogyorósi tóban és a medve tóban is köteles vagyok, úgy én, mint örököseim és jogutódaim megengedni éspedig:

a., a szovátai ev. ref. egyházközség mindenkori tagjainak és ezek családjának,

b., a szovátai ev. ref. egyházközség mindenkori papja és tanítóinak és ezek családjának,

c., a sóváradi ev. ref. egyházközség mindenkori papja és tanítóinak és ezek családjának,

Ezen ingyenes fürdési kedvezmény biztosítására kinyilatkoztatom miszerint kötelezem magam kieszközölni, hogy a sósvíz használati jogra vonatkozó a kir. kincstár által adott, illetve adandó engedélyben világosan ki legyen kötve és tüntetve az, hogy úgy én, mint mindenkori jogutódaim akiknek a sósvizek használata fürdési célokra meg lesz engedve: kötelesek legyenek a fenn a-c pontokban megnevezetteknek,- a fürdőhöz tartozó minden sósvizekben és tavakban az ingyenes fürdést megengedni.

Fürdőzésre várakozva... (Képeslap részlet)

Ha nem tudnék ilyen engedélyt kieszközölni a kincstártól, akkor, ha én vagy jogutódaim ezen kikötést megszegnők: kötelesek leendünk, úgy én, mint örököseim és jogutódaim arra, hogy a szov. ev. ref. egyházközségnek minden egyes esetben, amidőn bebizonyíttatik, hogy az egyházközség valamelyik tagját és a fenn megnevezett lelkészeket és tanítókat s ezeknek családtagjait az ingyenes fürdéstől akármelyik sósvízben és sóstavakban (kivéve a zárt kádas fürdőket, vagy az esetleg építendő gőzfürdőt) elzártuk, illetve bérlőnk, vagy megbízottaink elzárnák és a fürdésért tőlük díjt követelnének: minden egyes ilyen megakadályozott fürdésért a szovátai ev. ref. egyházközség pénztárába az egyház céljair 40 korona, írva negyven koronát fizetni, mely per útján az egyházközségre nézve illetékes bíróság közbejöttével leend felhajtható, úgy rajtam, mint örököseimen és jogutódaimon.

Kelt Szovátán, 1902. évi szept. 7-én.                                                     Sófalvi Illyés Lajos s. k.

 

Pótlólag megjegyeztetik, hogy az egyh. által eladott alsó sósfürdő kádjaiban is az egyházközség azon tagjanak, akik betegségi állapotuknál fogva, orvosi vélemény szerint csakis kádfürdőt használhatnak, az ingyenes fürdés esetről esetre megengedtetik.

Szováta m. f.                                                                                        Sófalvi Illyés Lajos s. k.

 

A benti nyilatkozatok kiegészítése képpen ezennel úgy magamra, mint örököseimre és jogutódaimra nézve kötelező erejüleg kinyilatkoztatom, hogy a benti 1902. év szeptember 7-én kelt nyilatkozatom utolsó pontjában és pótpontjában kifejezett biztosítási mód mellet is, az ott körülírt ingyen fürdés joga biztosítására a szovátai ev. ref. egyházközség, ha szükségét látja, minden megkérdeztetésem nélkül a vásárolt szovátai sósfürdőhöz tartozó ingatlan birtokaimra mint tehet 10000 – azaz tízezer korona értékű esetleges kártérítést reávezettesse, illetve telekkönyvileg bekebeleztethesse.

Szováta kmf.                                                                                      Sófalvi Illyés Lajos s. k.

 

Ezek után kéri elnök határozni a fürdőjog érvényesítése tárgyában.

Presbiterium az ingyen fürdési jog érvényesítése tárgyában a következőképpen határoz:

a., Az ingyen fürdési jog azonnali érvényesítése tárgyában kerestessék meg dr. Biró István orsz. gy. képviselő, az Erdély részi Fürdők Szövetségének elnöke s jogaink elismerése keressék úgy dr. Szoboszlay László Marostorda vm. tiszti főügyésze, szovátai fürdőzárgondnok részéről, mint a Szovátai Fürdő rt. jelenlegi igazgatója Sirbu részéről. Kerestessék fel dr. Dósa László nyszeredai ügyvéd az ingyen fürdési jognak az Illyés féle nyilatkozat alapján az összes tavakban leendő utólagos bekebelezése tárgyában. Továbbá jogi tanács kérendő ingyen fürdési jog visszautasított esetei miatt legalább három évre visszamenőleg követelendő kártérítés igénylése tárgyában. Kedvező jogtanács esetén emi. engedéllyel a kártérítési per a fürdő ellen megindítandó azonnal. Az Illyés féle nyilatkozat közjegyzőileg hitelesített másolatban adandó át a perléshez, nehogy az eredeti elkallódjon.

A fenti határozat végrehajtására Presbiterium Elnököt kéri fel.”