Egy fürdőhely számára a korabeli hírességek, közéleti személyiségek, írók, költők, színészek, politikusok jelenléte fontos volt, mivel a hely jó hírét, fényét tovább emelték, a sajtó naponta közölt beszámolói nyaralásukról jó reklámot biztosított a tulajdonosnak. Most induló több részes cikksorozatomban azt igyekszem az érdeklődők elé tárni, hogy milyen híres fürdővendégek fordultak meg a régi Szovátafürdőn, nyilván mindezt a teljesség igénye nélkül.

Petelei arcképe (Forrás: www.huszadikszazad.hu)

Petelei István újságíró és szerkesztő volt, több száz cikkben kutatta a vidék felemelkedésének a lehetőségét, rengeteg úti jegyzetet készített. Több fiatal tehetséget fedezett fel, az irodalom iránt elkötelezett volt. A szovátai nyaralóhelyét azért hagyta az Erdélyi Irodalmi Társaságra, hogy abban üdülőhelyet rendezzenek be az erdélyi írók számára. Petelei, mint novellista teljesen új utakon indult el, ő az, aki az erdélyi kisvárosokat az irodalom számára felfedezte, hétköznapjaival, benne élő embereivel együtt.

Az 1890-ben kapott szélhűdés után visszavonult Marosvásárhelyre, a hátralevő két évtizedét szinte Szovátán és Remeteszegen élte le. Ha az írásba belefáradt, akkor kertészkedett, asztaloskodott, fúrt-faragott. Petelei Erzsébet, az unokahúga írta le, hogy híres székelykapuját is maga díszítette, és nagyon szép kisszékeket faragott. Nyaralójába hívta ez idő alatt nyári szórakozásra például Jakab Ödönt, különszobát, és bőséges halvacsorákat ígérve neki. Másik levelében így ír Szovátáról: „Ez aztán a kiállítás, illatnak, madárszónak, virágnak kiállítása, mezőn, erdőn!” 

Petelei több írásában is foglalkozik a szovátai táj szépségével (Képes levelezőlap, saját gyűjtemény)

A szovátai telket 1894-ben vette meg, egyszerű székely házikónak írta le Petelei. Telkestől, mindenestől együtt csupán párszáz forintba került. Nyáron tervezett itt lakni, mivel olyankor a havasok fenségesek, sőt bagoly is sok akadt! 1895-ben a felesége, Zsuzsika Budapestre utazott kezelésre, ezalatt, mint az leveleiből kiderül, Petelei csak az újonnan vásárolt szovátai nyaralójukat készítette, csinosítgatta. Vidáman írt feleségének a tavak széltől való fodrozódásáról, a hegyoldal tavaszodásáról. A szakácsasszonya, aki gondoskodot róla, egy bizonyos Szőcsné, a kapufaragója pedig Simon Miklós volt. A telket bekerítette, hagyott helyet gyümölcsösnek, valamint zöldséges kertnek is, el is vetette amit lehetett. A három szoba elkészült, aktívan résztvett a munkában, közben a szakácsasszonya pityókalevest, és tejfölös pityókát készített neki.

A képes levelezőlap jobb oldalán látható az első ismert kép a Petelei kapuról, a ház is látszik a háttérben.

(Képes levelezőlap, saját gyűjtemény)

A nevezetes székelykapura a felesége rendelt egy kis versikét a már említett Jakab Ödöntől, aki el is küldi a következő sorokat: „Vándor, ez a kapu nem akar kizárni, Csak azt mutatja, merre kell bejárni.” A kaput faragó székelyről még hallunk egyéb leveleiben is, amikor Jakab Ödönnek ajánlja munkára. A hónapi bére 130–160 forint, ezért egész nap mért, faragott és épített igen pontosan. A Petelei kapuja valósággal gyönyörű lett, a leírása szerint: „ez a Miklós bá valósággal ritka ember. Találékony, ízléssel, páratlan ügyességgel bír.”  

A Petelei kapu Bandi Dezső iparművész rajzán (Vörös Zászló, 1980. május 3.)

Mikes Lajos így emlékezik meg Petelei szovátai tartózkodásáról:

A faragás mellett legkedvesebb Petelei Istvánnak a zene, melyet szenvedélyesen szeret, kivált a komoly, klasszikus zenét. Maga is brácsázik s a mikor Szováta néhány évvel ezelőtt, nyáron át egypár budapesti zeneművészt látott vendégűl, Petelei Istvánnak még kedvesebb lett ez a hegymögötti, tóparti rejtett fészek. Azóta Szováta gyülekező helye lett egész sor irónak és zeneművésznek, s valóságos kis Árkádia lenne, ha mások is nem keresnék föl az erdélyi sós-tó gyógyító vizét. Innen-onnan nyaranta már vége lesz az idylli csöndnek, a fürdővendégek zaja elriasztja a magánosság poétai hangulatait.

Petelei szovátai jelenlétének emlékezetére 2002. szeptember 14-én avatták fel 150-ik születési évfordulóján emléktábláját a Fő út 172. szám alatti épületen, mely jelenleg Bocskay Vince szobrászművész háza. Emlékét azelőtt is ápolták, a város szellemi színvonalának fejlődéséhez jelentősen hozzájárult az 1969-ben alakult Petelei István irodalmi kör. Havonként egyszer tartottak nyilvános ülést, melyen nemcsak a helyi értelmiségiek, hanem nagyobb városokból meghívott előadók is szerepeltek. Az irodalmi kör egyik természetes feladata volt, hogy a legifjabb tollforgatók útját egyengesse. A nyilvános előadások műsorában, a felnőtt előadók mellett, rendszeresen szerepeltek a helyi ifjúság irodalomkedvelő tagjai is.