Ady Endre valójában csak 1915 nyarán utazta be első alkalommal a történelmi Erdély belső vidékeit. Március 27-én kötött házasságot Budapesten Boncza Bertával, és csakhamar Csucsán telepedtek le. Itt kereste fel őket júliusban, otthonukban Bölöni György és felesége, Itóka, hogy valamiképpen enyhítsék azt a magányt, amelyről Ady leveleiben szüntelenül panaszkodott. Csendes, kedves napok voltak ezek – olvassuk Bölöninél – szép meleg idők jártak, jókat fürödtek a Körös friss, hideg vizében.
Ady és Csinszka Csucsán 1914-1919 között (Forrás: nyugat.oszk.hu)
Ekkor született meg az elhatározás, hogy a szép nyári napokban körül kellene nézni Erdély belső vidékein. Az Ady és a Bölöni házaspár július közepén vonatra ült, Brassóba utazott, a Korona Szállóban vett ki szobát, bejárta a régi várost. Mindössze egyetlen napot töltöttek ott, majd a székely körvasúton Marosvásárhelyre utaztak, ahol meglátogatták Bernády Györgyöt, Maros-Torda megye főispánját, korábban hosszú időn át a város polgármesterét. Ennek a látogatásnak az élményét örökítette meg Ady A magyarság háza című írásában, amely a Nyugat 1915. augusztusi számában látott napvilágot.
A Medve-tó az 1910-es évek elején (Képes levelezőlap, saját gyűjtemény)
Vásárhelyen hamar híre ment az ismert költő látogatásának, Adyt sorra keresték fel a város szellemi életének alakjai, és mint Bölöni elmondta, a költő egyszerre az ünneplés központja lett. Ady életében – írta ugyancsak Bölöni – ez a Marosvásárhelyen töltött parányi idő nagyon élénken raktározódott el, emlegetett benyomásokká vált, ha írásaiban kevéssé, annál inkább beszélgetéseiben és helyi kapcsolatainak megőrzésében. Vásárhelyről azután a polgármester által rendelkezésükre bocsátott városi fogaton ellátogattak Szovátára, megfürödtek a nevezetes Medve-tóban, melynek erősen sós vize nem engedi elmerülni a fürdőzőket, s végül szép élményekkel eltelten tértek haza Csucsára. Bátyjának, Ady Lajosnak minderről 1915 júliusában keltezett levelében a következőképp számolt be:
„Tegnapelőtt érkeztünk holtfáradtan haza erdélyi utunkról, kevés pénzzel, de tele rajongó csodálattal Erdély iránt. Brassó, Vásárhely, Szováta voltak stációink. Sokszor keltünk 4-kor reggel, és megnéztünk minden látnivalón szépet, rohanva fürödtünk Szovátán, és Vásárhelyen főispáni bankett stb. volt rendezve értünk.”
