Híres nyaralóvendégek sorozatomat egy igazi érdekességgel, a sokat vitatott Horthy Miklós testvérének, Horthy Jenőnek a régi Szovátafürdőre tett kirándulásaival folytatom. Az 1877 januárjában született Horthy Jenő örökölte a család sport iránti elkötelezettségét, a vadászat érdekelte ezek közül a legjobban. Olyan emberekkel került kapcsolatba, mint gróf Széchenyi Zsigmond, a Bánffyak, Zichy Jenő, Maderspach Viktor, az "angol beteg" Almásy László, Kittenberger Kálmán. A második világháború után Svájcban élt, Lausanneban halt meg 1953-ban.

Egy fürdőhely számára a korabeli hírességek, közéleti személyiségek, írók, költők, színészek, politikusok jelenléte fontos volt, mivel a hely jó hírét, fényét tovább emelték, a sajtó naponta közölt beszámolói nyaralásukról jó reklámot biztosított a tulajdonosnak. Most induló több részes cikksorozatomban azt igyekszem az érdeklődők elé tárni, hogy milyen híres fürdővendégek fordultak meg a régi Szovátafürdőn, nyilván mindezt a teljesség igénye nélkül.

Petelei arcképe (Forrás: www.huszadikszazad.hu)

1914 januárjában, a Nagy Háború kitörése előtt egy szenzációs bűntény tartotta izgalomban a magyarországi sajtót és közvéleményt, meggyilkolták az éjszakai élet ismert szereplőjét, a Mágnás Elza névre keresztelt Turcsányi Emíliát. A rablógyilkosság és szélesebb összefüggései az akkori visszás társadalmi viszonyokról, feszültségekről, és a nők szerepéről is mesél, a Kiscelli Múzeum külön kiállításban foglalkozik az esettel, sőt blogot is működtetnek a téma újdonságairól. A nagy hírű bűnesetnek szovátafürdői vonatkozásai is vannak, Mágnás Elza több ízben is a fürdőhelyen nyaralt szeretője, Schmidt Miksa osztrák bútorgyáros társaságában. 

A gyilkosság korabeli sajtóillusztráción (Forrás: Utazókosár blog)

A blog eheti írása a szovátai fürdőtörténet nagyon érdekes jelenségét járja körbe egy forrásközléssel, arra vonatkozik, hogy kiknek lehetett ingyen fürdési joguk a sósfürdőn. Sok ilyen csoportról tudunk, például gyergyói hivatalnokok, ferences szerzetesek, akiknek a fürdő vezetősége mind az első világháború előtt, mind a két világháború között ingyen fürdési jogot hagyott jóvá. A szovátai reformátusok a Veress Józseftől megörökölt sós fürdőt ingyen használhatták, és 1902-ben a fürdőt megvásárló sófalvi Illyés Lajos is kikötötte a szerződésben, hogy a használat joga továbbra is fennáll. Hogy hogyan alakult ez a kérdés a két világháború között, arra világít rá a közölt szövegrészlet.

Szórakozási forma a sósfürdőn (Képeslap részlet)

A közölt jegyzőkönyv a Szovátai Egyházközség Levéltárában található Presbiteri Jegyzőkönyvek I-33, IV. kötetéből, 83-88 oldalakról származik. Az 1941. május 11-én megtartott presbitériumi jegyzőkönyve kiemelt fontosságú annak a nyomon követésében, hogy hogyan alakult a szovátai református egyházközség tagjai számára a Veress Józseftől örökölt fürdő eladása után a sófalvi Illyés Lajos által felajánlott ingyen fürdési jog. Nem csak az azévi állapotokat tükrözi, hanem másolatokat, részleteket közöl az erre vonatkozó végzésekből, nyilatkozatokból, és információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy alakult a kérdés a két világháború között. A szöveget teljes egészében, az eredeti helyesírásnak megfelelően közlöm.

A Vörös-tavat későn kezdik fürdőzésre használni (Képeslap részlet)